HAKSER 1999

A HATÓSÁGI KÖRNYEZETI SUGÁRVÉDELMI ELLENŐRZŐ RENDSZER (HAKSER)
1999. évi jelentése

Szerkesztette: Kerekes Andor (OKK-OSSKI)

Készítették: Déri Zsolt (OKK-OSSKI), Feil Ferenc (PA Rt), Germán Endre (PA Rt), Guczi Judit (OKK-OSSKI), Ivó Mária (ADV KVF), Kelemen Mária (ÁNTSZ Tolna M. Int.), Kerekes Andor (OKK-OSSKI), Tarján Sándor (OÉVI), Volent Gábor (PA Rt)

OKK-OSSKI, Budapest, 2000. június

A teljes jelentés MS Word 7.0 formátumban letölthető

Összefoglaló

A paksi atomerőmű térségében az Egészségügyi Minisztérium, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium intézményei az atomerőmű üzemi környezeti ellenőrző rendszerével együttműködve végzik a környezet sugárvédelmi ellenőrzését az Országos Atomenergia Bizottság 1981. évi határozata alapján.

A hatósági laboratóriumok kibocsátási és környezeti mérési eredményei, valamint a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság (PA Rt.) néhány fontos üzemi, meteorológiai és környezeti kibocsátásra vonatkozó adata rendszeresen, off-line formában kerül számítógépes tárolásra, majd feldolgozásra. Az adatfeldolgozás az OKK Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetben (OKK-OSSKI) kialakított HAKSER Adatgyűjtő, Feldolgozó és Értékelő Központban történik.

1999-ben közel 7000 mérési eredmény feldolgozására került sor.

Az atomerőmű a Duna jobb partján, attól kb. 2 km távolságban helyezkedik el. A hűtésre használt dunavíz a hidegvíz csatornán (V1 mintavételi pont) kerül az atomerőműbe (vízforgalom: kb. 4.10⁵ m³/óra). A felhasznált hűtő- és más ipari víz a melegvíz csatornán (V2 mintavételi pont), míg a kutakból táplált vízellátásból származó kommunális (WC, mosoda, laboratórium stb.) szennyvíz (napi 1500 m³, V3 mintavételi pont) tisztítás után kerül a melegvíz csatorna torkolatába, s onnan a Dunába. A légnemű radioaktív anyagok kibocsátása 2 db 100 m magas kéményen történik, ezek légforgalma egyenként 500-600 ezer m³/óra.

A Paksi Atomerőmű légnemű radioaktív kibocsátásainak 1999. évi értékei:

A nemesgáz kibocsátás nuklidspecifikus éves értékei a következők voltak: ⁴¹Ar: 17,6 TBq, ⁸⁵Kr: 0,184 TBq, ^85mKr: 5,8 TBq, ⁸⁸Kr: 2,6 TBq, ¹³³Xe: 2,3 TBq és ¹³⁵Xe: 4,3 TBq. Az aeroszol kibocsátás jelentős részét a ⁶⁰Co (84 MBq), valamint az ^110mAg (241 MBq) és a ¹³⁷Cs (40,4 MBq) adta.

A folyékony radioaktív kibocsátás ellenőrzése a gyűjtőtartályokból, valamint a vízvételi (V1) és vízelvezető (V2, V3) csatornákból vett minták vizsgálatára terjedt ki.

A melegvízcsatorna (V2) összes-béta aktivitás koncentrációja közel azonos volt a bejövő hűtővíz koncentrációjával, míg a szennyvíz (V3) csatornában - amely az atomerőművi hulladékvizek tényleges kibocsátási útvonala - ezekhez képest kb. 10 - 30 -szoros összes-béta koncentráció alakult ki. Jóval nagyobb és erősen ingadozó a kikerülő szennyvíz (V3-csatorna) trícium koncentrációja. A vízzel kibocsátott aktivitás meghatározása megbízhatóan az ellenőrző tartályokból leeresztett vizek mérésével történt. Az 1999. évi vízzel kibocsátott aktivitások a következők voltak:

(Erőművi eredetű alfa-sugárzó izotóp kibocsátást alfa-spektrometriai meghatározással nem mutattak ki.)

A kibocsátásra vonatkozó hatósági korlátok kihasználtsága (a tényleges kibocsátási értékek a hatósági kibocsátási korlátok %-ában) látható az alábbi táblázatban:

^*Megjegyzendő, hogy az üzem a trícium kibocsátással kétharmad részben kihasználja ugyan a kibocsátási lehetőséget, ez azonban a dóziskorlát kihasználásában csak mintegy század százalékot képvisel. A trícium érdemi kiszűrése, visszatartása a jelenlegi körülmények között nem lehetséges, a reaktorvízben megjelenő mennyiség gyakorlatilag mind el is távozik.

Az 1999. évi villamosenergia termelésre (1 GW . év egységre) normált radioaktív kibocsátásokat nemzetközi összehasonlításban mutatja be az alábbi táblázat:

Látható, hogy a paksi erőműnél a folyékony kibocsátások tekintetében az adatok a világátlagok alattiak, míg a légnemű kibocsátások komponensei megegyezőek, vagy kissé meghaladják azokat.

A környezeti minták többségénél - a talaj, szedimentum minták kivételével - a csernobili eredetű szennyeződés gyakorlatilag már nem mérhető. (A felszíni vizek üledék mintáiban, ill. a talajban a csernobili eredetű ¹³⁷Cs-koncentrációja az alapszintet még valamelyest meghaladja.)

A légköri aeroszol és fall-out vizsgálatok alapján elmondható, hogy a levegőben néhány alkalommal az üzem igen kismértékű, - minden bizonnyal paksi atomerőművi eredetű - ⁶⁰Co, ^110mAg, ¹³⁷Cs, valamint ¹⁴C izotópot mutatott ki.

A Duna rendszeres monitorozása az erőmű előtt Paksnál és Dunaföldvárnál, utána pedig Gerjennél, Kalocsánál, Bajánál és Mohácsnál történik. Itt paksi eredetű nuklid nem volt kimutatható. A környezeti dózisteljesítmény 20-30 %-os földrajzi, évszakos stb. ingadozása mellett az erőműből származó kis sugárterhelés méréssel nem mutatható ki.

A fű-, növény-, tej- és húsmintákban nem lehetett atomerőművi eredetű radionuklidok jelenlétét kimutatni.

Az erőmű 1999. évi üzemelése során a környezet radioaktív szennyeződése miatt hatósági intézkedésre nem volt szükség.

A folyékony és légköri kibocsátásból becsült évi effektív dózis összege az erőmű közelében (3 km) 51 nSv, miközben a természetes háttér éves hazai értéke 3 mSv felett van és az erőműre vonatkozó hatósági dóziskorlát 0,46 mSv. A vízi kibocsátásból származó sugárterhelés (25 nSv) aránya a korábbi évektől eltérően a teljes dózisban már közel 50 %, ennek oka azonban a légköri kibocsátásból származó sugárterhelés csökkenésében keresendő.

Az erőmű 30 km sugarú térségében 210 ezer ember él. Az erőmű légnemű és folyékony kibocsátásaiból származó, az átlagos egyéni dózisértékek alapján számított kollektív dózis 1999-ben 1,3 személy^.mSv volt.